A Szent Vér Templom büszke tornya messziről köszönti a hazaérkezőt és az ide látogatót.
Falunkat és környékét Féja Géza író "Tündérkertnek” nevezte. "Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, melegvizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvirággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösökkel, védett hajlatainak a bora vetekszik a Villányival, Szekszárdival.”
Igen ez a Tolna megye déli csücskében meghúzódó sárközi település nem is kaphatott volna ennél ékesebb jellemzést. Itt Baranya és Bács-Kiskun megye közvetlen szomszédságában a Dunántúli-dombság valamint a Duna és ágainak ölelésében bújik meg a mi kis otthonunk. Egykor itt ömlött a Dunába a Sárköz meghatározó folyója a Sárvíz. Sík területe árterület volt a Duna szabályozásáig. A gyakori árvizek sok kárt okoztak a termésben, állatállományban és a lakóházakat is fenyegették, ezt a veszélyt a Duna szabályozásával, védgátrendszer építésével igyekeztek kivédeni. A mederszabályozása során megásták a Sió-Sárvíz csatornát, ezzel a Sárvíz hűtlen lett a falunkhoz és a Sárközhöz. Az itt élők életmódja gyökeresen megváltozott a halászatot, ártéri gazdálkodást, hajóvontatást felváltotta a földművelés. Nem csak a "hegy” a víz, hanem az erdő is meghatározó eleme életünknek, ugyanis a Duna- Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó gemenci erdő itt húzódik a falu mellett. A Duna árterületében lévő híres rezervátum vadállományban gazdag, védett állata a réti sas és a fekete gólya
Az utcák, a házak rendjét nem a mértan határozta meg, hanem a természet. Úgy épültek, ahogy a természet engedte. Réges-régen arról volt híres a falu többek között, hogy csak egy utcája van - melyik utcában lakik a bíró - kérdezték az idegenek, ha ugratni akarták az atyafiakat. Ma már más képet mutat az 1956-os árvizet követően kiépített utcáival.
Báta több mint 900 éves múltjában tükröződik nemzetünk egész történelme. Lakói mindvégig megőrizték magyarságukat és többségében katolikus hitüket akkor is, amikor a környékre más nemzetiségű telepesek érkeztek, a "Sárköz" magyarsága pedig a reformációhoz csatlakozott.
Sárköz a magyar népi kultúra egyik leggazdagabb központja. Báta többségében katolikus lakosságával sajátos helyet foglal el a reformátusok lakta Sárközben. A vallási különbözőségből eredő eltérő életmóddal, népszokásokkal, népviselettel. Báta lakói mindig híven ápolták hagyományaikat. Néptánccsoportjai szinte az egész világot bejárták megismertetve a bátai dalokat, táncokat, népviseletet. A falu református lakói révén az általánosan ismert sárközi díszítőművészet minden ágát ismerték és gyakorolták. Azonban csak a bátai katolikusok körében volt szokás a viaszos tojásírás, ami innét terjedt el a többi sárközi településen is. Ezért is mondhatjuk Bátát a "sárközi hímes tojás bölcsőjének”. Ugyancsak a katolikus lakosság körében volt szokás a "tűcsipke” vagy ”varrott csipke” készítés, valamint a szálhúzásos fehérhímzés is. A szőttesek sajátos jellegét nem a takácsok mintakönyvéből való - egyébként a Sárközben is előforduló szedett takácsrózsa vagy csillag és madaras minták adták - hanem az egyszerű ripsz piros csíkjainak finom feltagolása, a felület ritmikus felosztása egyszerű motívumokkal.
A népi kultúra őrzéséről, életben tartásáról a Bátai Tájházért és Népi Kultúráért Közalapítvány gondoskodik. Messze földön híres a Sárköz Hagyományőrző Egyesület, mely a népdal, néptánc hagyományt ápolja és mutatja be. A sárközi fazekas hagyományok meghonosítására létre jött a Fazekas Alapítvány. Természeti értékeink bemutatása érdekében pedig a Bátáért Egyesület munkálkodik a Fekete Gólya Ház létrehozásával.
A településen élők vendégszeretetét élvezheti az ide látogató az évente ismétlődő hangulatos rendezvényeken: Hímestojás Fesztiválon, Csóka Napon, Keszeg Fesztiválon, Sárközi Lakodalomban. Czencz János festőművész emlékháza, a Tájház helytörténeti néprajzi gyűjteménye, a Halászház, a Szekszárdi Borút állomása, a Fazekas Ház valamint több vendégház és hangulatos pincesor várja a látogatókat, pihenni vágyókat.

Egy idős ember monda a következőt: "én nem hagyom el Bátát, hiszen útjai porában ott van apám pora”.

Tisztelettel, és üdvözlettel:

Sziebert György
polgármester